A környék vízrajza

A Borsodi-Mezőség vízrajzát a Bükkből lefolyó kis patakok jelentik: a Lator-, a Kácsi-, a Sályi-, a Kulcsár-völgyi-, a Nádér-, a Keresztesi- és a Csincse-patak. Ezek vízjárás-ingadozását a Bükk karsztos tározója tompítja, főleg nyár elején áradhatnak, de hozamuk jellemzően kicsi, egyik középvíz sem haladja meg a 0,2m3/sec-ot. A patakok biológiai minőségét a falvakban felvett kommunális szennyeződés rontja.

A Kácsi-patak kanyargós folyócskát képez. A Bükkalján ered, és viszonylag gyors a folyása, Mezőnagymihály alatt ömlik a Csincsébe. Hajdan 16 malmot hajtott a vize. A Sály-patak Mezőkeresztes felett a hajdani Felső-legelőnél végződik, ahol a Kácsi-patakkal egyesül. Nevét a közeli Sály községről kapta, ahol Gárdonyi Géza tanulta a betűvetést. Az egyesült Kácsi- és Sály-patakokat hajdanán Keresztesi pataknak nevezték. A Nádér-patak Mezőkeresztestől délre ömlik a Csincsébe. A Lator-patak Cserépfalutól keletre ered és Tiszavalknál ömlik a Tiszába. A Geszti-patak Vatta alatt torkollik a Csincsébe.

A falunak nevet adó Csincse-patak, és a Csincse-ér külön-külön álló vízfolyást képeznek. A  Kisgyőrtől keletre, a Bükkben eredő mocsaras, kanyargós patakon Gelejnél létesítettek  víztározót, melynek felülete 156 ha. A patak Négyes és Borsodivánka között ömlik a Tiszába. Ezek a patakok, lévén hogy mészhegységből folynak le, meglehetősen kemény vizűek. Kémhatásuk általában enyhén lúgos: 7-8 pH körüli; a Geleji- víztározó vize a leglúgosabb: 9,1 pH.

A talajvíz átlagos mélysége 4 m. A rétegvizek hozama kutanként 100 l/sec alatt van, mélységük 200 m körüli. A felszíni és felszín alatti vízkészlet kihasználtsága 50% körüli; a kutak terhelése viszont 80%-os. A talajvizek pH értéke általában semleges, ammónia és nitrit szennyezettségük elhanyagolható, viszont nitrát tartalmuk igen magas, az ivóvízben megengedhető 40 mg/l-t több mint tízszeresen is meghaladhatják. Ivásra ezért alkalmatlanok, jóllehet a lakosság Csincsén is fogyasztja a 100-250 mg-os értékű vizet.